Kedveskéim! Ne higgyétek, hogy mindig csak akkor írok, amikor megy az X. Csak épp ilyenkor leülök ide a komjúterhez, üvölt a tévé és nyugodtan írogathatok.
Reggel elmentem a piacra, bevásároltam mindenféle finomságot, gondoltam meglepem az és Bélámat valami különlegességgel. Mellmániás az öreg, és hát az enyémmel már nem sokra megy, ezért jó kis friss háztáji csirke mellet vettem. Meg házi joghurtot, és sok-sok fűszert.
Itthon aztán földaraboltam a baromfit, beforgattam a fűszeres trutyiba. Aztán nekiálltam kitakarítani. Végeztem is hamar, gondoltam készülhet a különleges csibesült. Fölrakom az olajat, teszek-vesz, előkapom a hűtőből a húst, és rakom a serpenyőbe. És akkor olyan történt, ami velem még soha. Pedig több, mint 60 éve sürgök-forgok konyhákban.
Szóval, ahogy berakom az első szerencsétlen húsdarabot, begyulladt a serpenyő, a lángoktól szétrobbant a szagelszívó szénszűrője. Hát nagyon megijedtem....
Na a kezdeti sokk után csak elkészült az ebéd, a Béla is megnyalta az ujjaim.
Úgy gondoltam, hogy a lakás kiszellőztetése után a fejem is kiszellőztetem. El is indultam délután, és eljutottam a kökibe. Azt mondják így kell mondani, csak azt nem értem mit keres benne az y. Mindegy is. Ne gondoljátok ám, hogy volt érkezésem körbejárni ezt a nagy hodályt. Nézgelődtem egy keveset. Képzeljétek el, hogy valami Mensa Hungariqa-s gyerekek mutogattak mindenféle játékokat és fejtörőket, Hát nagy rejtvényfejtő vagyok, így közelebb mentem, hogy jól megnézzem őket. Erre kezembe nyomnak két fakanalat egy spárgával összekötözve, hogy tessék szétszedni. Nehogy már ne tudjam!!!! szét is szedtem. Persze lehet, azóta is próbálják összerakni. Lényeg az, hogy vettem pár apróságot így Karácsony közeledtével.
És most megy a tévében az X. Ahogy ez ilyentájt lenni szokott. Bocs édeseim, de beszarás, milyen jók voltam ma, még a Gergőcske is a Zorán dalával. Esküszöm jobb volt, mint az eredeti.
De be is fejezem, még az eredményhirdetés előtt!
CSÓK
