Tóth Béláné Marika néni figyel

Hát csillagocskáim, olyat láttam ma...

Először is elmentem cseverészni az én drága Erzsikémmel. Na jó, nem először, hanem kora este. Vagy késő délután. Ahogy tetszik.
Volt ott minden, a politikától a karácsonyi készülődésig, de ezzel nem fárasztalak benneteket.

8 körül elbúcsúztunk, felszállok a metróra, felszáll velem együtt - többek között - egy fiatal leányzó, olyan 25 körüli. Tipegett topogott, majd leült velem szemben. Világosbarna haj, fekete kabát, hasonló színű harisnya, vagy cicanadrág, vagy mi, és bokacsizma. Körme valamilyen barna árnyalatúra festve, legalább is úgy láttam. Ez még nem lett volna baj, de ekkor észrevette, hogy valami probléma van a körmein. Körömlakk elő, kinyit, és indul a lakkozás....  Hát volt szag rendesen...  Hülye kis picsa...  Ült mellette két aranyos fiú, de ahelyett, hogy hozzászóltak volna, inkább leszálltak.
Szerencsére én is már készültem a vonat elhagyására, amikor is elővette a mobilját...

RÓZSASZÍNŰ volt.
 

sikerült egy képet varázsolnom azokról a bizonyos fakanalakról, amikről szombaton írtam:

Kedveskéim!  Ne higgyétek, hogy mindig csak akkor írok, amikor megy az X. Csak épp ilyenkor leülök ide a komjúterhez, üvölt a tévé és nyugodtan írogathatok.
Reggel elmentem a piacra, bevásároltam mindenféle finomságot, gondoltam meglepem az és Bélámat valami különlegességgel. Mellmániás az öreg, és hát az enyémmel már nem sokra megy, ezért jó kis friss háztáji csirke mellet vettem. Meg házi joghurtot, és sok-sok fűszert.
Itthon aztán földaraboltam a baromfit, beforgattam a fűszeres trutyiba. Aztán nekiálltam kitakarítani. Végeztem is hamar, gondoltam készülhet a különleges csibesült. Fölrakom az olajat, teszek-vesz, előkapom a hűtőből a húst, és rakom a serpenyőbe. És akkor olyan történt, ami velem még soha. Pedig több, mint 60 éve sürgök-forgok konyhákban.

Szóval, ahogy berakom az első szerencsétlen húsdarabot, begyulladt a serpenyő, a lángoktól szétrobbant a szagelszívó szénszűrője. Hát nagyon megijedtem....
Na a kezdeti sokk után csak elkészült az ebéd, a Béla is megnyalta az ujjaim.
Úgy gondoltam, hogy a lakás kiszellőztetése után a fejem is kiszellőztetem. El is indultam délután, és eljutottam a kökibe. Azt mondják így kell mondani, csak azt nem értem mit keres benne az y. Mindegy is. Ne gondoljátok ám, hogy volt érkezésem körbejárni ezt a nagy hodályt. Nézgelődtem egy keveset. Képzeljétek el, hogy valami Mensa Hungariqa-s gyerekek mutogattak mindenféle játékokat és fejtörőket, Hát nagy rejtvényfejtő vagyok, így közelebb mentem, hogy jól megnézzem őket. Erre kezembe nyomnak két fakanalat egy spárgával összekötözve, hogy tessék szétszedni. Nehogy már ne tudjam!!!!  szét is szedtem. Persze lehet, azóta is próbálják összerakni. Lényeg az, hogy vettem pár apróságot így Karácsony közeledtével.
És most megy a tévében az X. Ahogy ez ilyentájt lenni szokott. Bocs édeseim, de beszarás, milyen jók voltam ma, még a Gergőcske is a Zorán dalával. Esküszöm jobb volt, mint az eredeti.

De be is fejezem, még az eredményhirdetés előtt!

CSÓK
 

Hát édeseim beteg volt a Béla. Na meg én sem voltam valami jól. Szerencsére van egy édes drága körzeti orvosunk, vagy háziorvos, vagy mi. A Kovács doktor. Aki nem egy rossz doktor. Szóval egy édes pofa, remélem még egy darabig nem menekül el ebből az országból. Szóval kijött, megvizsgálta az én Bélámat, felírt egy halom bogyót. Aztán mondta, hogy be kéne menni a rendelőbe, mert be akar oltani. Mondom neki, mi vagyok én, gyümölcsfa? De hát tudom én, hogy infulenza ellen kell.

Na jó gyerekeim nem akarlak titeket a bajaimmal traktálni.

De ma este nagyon mérges lettem. A buta fejemmel már megint bámultam ezt a szerencsétlen dobozt - a tévét, na. És ezek a dalos gyerekek. Imádom őket, mondtam már múltkor is. Ma nem tetszettek. Vagy csak nem volt jó kedvem. Hogy is szokják mondani? Valahogy nem jött át. Nem nyomok nektek itt egy teljes műkritikát.
És akkor a szavazás. Hogy épp ez a két kisgyerek párbajozik. Olyan szépek együtt. Úgy sajnáltam ezt a kicsi lányt, ahogy remegett a keze a Gergőcske vállán.
És ezek a mentolosok. Különösen ez a Geszti Peti. Micsoda egy gyáva szar volt. Már bocsánat Mártikám, de akkor is így gondolom. Na és utána az Ildi. hát ez teljesen kiborított. Én tudom, hogy, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje, vagy Keresztese. És itt szidta a Miklóskát. Hogy félti a versenyzőit a Gergőcskétől. Hát imádom ezt a fiúcskát, de azért sehol sincs a Tibikéhez, vagy a Tomi macihoz képest. Szóval hisztizik ez a tyúk, amióta otthagyta a Laci, a Klicskó, vagy ki.

Csók kedveskéim, elálmosodtam.

 Hát édes gyerekeim eljutottam idáig. Megtanultam kezelni a kompjútert. Legalább is nagyon remélem. Azt mondta az én Bélám, hogy figyejjé má Marcsa hát egészen elment az a maradék eszed??? Erre mondom néki, hogy maradj már nyugton, mert téged is kibeszéllek. Jajj, majdnem elfelejtettem bemutatkozni néktek. Tóth Béláné született Barta Mária vagyok. Igen, csak így egyszerűen h nélkül. Nem vagyok már mai csirke, jövő márciusban leszek 75. És ugyan mosok, főzök, takarítok, de sok dolgom igazából nincsen. Mivel amúgy is jövök-megyek, nem bírok megülni a seggemen, és mindenbe belepofázok, és mindenről van véleményem, úgy döntöttem ezeket megosztom Véletek! Ja, és szólítsatok Marika néninek. Na most nézem ezeket az aranyos dalnokokat, akik itt kornyikálnak a dobozban......

de még jövök!