Hát édeseim beteg volt a Béla. Na meg én sem voltam valami jól. Szerencsére van egy édes drága körzeti orvosunk, vagy háziorvos, vagy mi. A Kovács doktor. Aki nem egy rossz doktor. Szóval egy édes pofa, remélem még egy darabig nem menekül el ebből az országból. Szóval kijött, megvizsgálta az én Bélámat, felírt egy halom bogyót. Aztán mondta, hogy be kéne menni a rendelőbe, mert be akar oltani. Mondom neki, mi vagyok én, gyümölcsfa? De hát tudom én, hogy infulenza ellen kell.
Na jó gyerekeim nem akarlak titeket a bajaimmal traktálni.
De ma este nagyon mérges lettem. A buta fejemmel már megint bámultam ezt a szerencsétlen dobozt - a tévét, na. És ezek a dalos gyerekek. Imádom őket, mondtam már múltkor is. Ma nem tetszettek. Vagy csak nem volt jó kedvem. Hogy is szokják mondani? Valahogy nem jött át. Nem nyomok nektek itt egy teljes műkritikát.
És akkor a szavazás. Hogy épp ez a két kisgyerek párbajozik. Olyan szépek együtt. Úgy sajnáltam ezt a kicsi lányt, ahogy remegett a keze a Gergőcske vállán.
És ezek a mentolosok. Különösen ez a Geszti Peti. Micsoda egy gyáva szar volt. Már bocsánat Mártikám, de akkor is így gondolom. Na és utána az Ildi. hát ez teljesen kiborított. Én tudom, hogy, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje, vagy Keresztese. És itt szidta a Miklóskát. Hogy félti a versenyzőit a Gergőcskétől. Hát imádom ezt a fiúcskát, de azért sehol sincs a Tibikéhez, vagy a Tomi macihoz képest. Szóval hisztizik ez a tyúk, amióta otthagyta a Laci, a Klicskó, vagy ki.
Csók kedveskéim, elálmosodtam.
